6. 1820. évi január 1-én otthagytam Bukarestet, s átkelvén a Dunán, e hó 3-án Macedonia felé utaztam bizonyos bolgárok társaságában, kik onnan gyapotot hoztak, s most lovaikkal teher nélkül vissza felé tartottak. Nyolcz napi gyors utazás után elértük Sophiát [Szófia], Bulgária fővárosát, ahonnan más bolgárok társaságában öt nap alatt elértem Philippopolisba [ma: Plovdiv], mely Rumelia- vagyis Thraciában [Trákia] fekszik. Innen Drináplyon [ma: Edirne] át Konstantinápolyba óhajtottam utazni, de az ott uralkodott pestis Enosba [ma:Enez], az Archipelago partjai felé késztetett. Elhagyván Enost február 7-én, egy görög hajón Chios és Rhodus szigetek mellett elvitorláztam és február utolsó napján megérkeztem Egyiptomban, Alexandriában. Szándékom volt Alexandriában vagy Kairóban időzni arabs tanulmányaim gyarapítása végett, melyekre már Európában szert tettem; de a pestisnek véletlen kiütése miatt elhagytam Egyiptomot s így syriai hajóra ülve, megérkezem Cyprus szigetén levő Larnica városába; onnan Seidon- és Beiruthba – innen ismét egy más hajón Tripolis- és Latakiába vitorláztam. – Latakiából elgyalogoltam Aleppo felé, hova ápril 13-án érkezem meg. Május 19-én elhagyám Aleppo városát s több karaván kíséretében egyszerű ázsiai ruhába öltözködve, Orfa, Mardin és Musul városáig gyalog utaztam; innen egy csónakon Bagdadba érkezem július 22-kén. Bagdadból augusztus havában levelet intéztem latin nyelven Mr. Richhez, az ottani angol követhez, mivel ő akkoriban távol volt, nyolcz napi járásra, Kurdistánban. Rich urat megérkeztemről és terveimről értesítém s pártfogását kértem. Titkára, Mr. Bellino öltönyt és pénzsegélyt adott egy Swoboda nevű barátja által, a ki különben magyarországi születésű levén, hozzája is külön ajánlatom volt, melynek következtében nála is laktam. Bagdad városát szeptember 4-én hagyám el s európai öltönyben, lóháton egy karavánhoz csatlakoztam s Kermanshah felé utaztam, a hol több európai katonatiszt volt ;akkoron a perzsa király, Fateh Ali shah legidősb fiának, Mahomed Ali Mizának szolgálatában. Kermanshahból Hamadan városán át 1820. október 11-dik napján megérkezem Teheránba, Perzsia mai fővárosába.
7. Megérkeztemkor Teheránba, európai embert nem találtam, de az angol követségnél egy perzsa szolga előzékenységgel fogadott, szállást adott s egyéb tárgyakat bocsátott rendelkezesemre, melyeknek épen akkor szükségét éreztem.
November 8-án egy angol levelet írtam Mr. Henry Willock követnek, ki épen akkor Tauris- vagy Tebrizből jött vissza. Megismertetem őt körülményeimmel s terveimmel és segélyért folyamodtam hozzá. A két testvér Henry és George Willock uraknak nagy hálával tartozom, szíves fogadtatásukért megérkeztemkor és nagylelkűségükért elutazásom alkalmával; bátor vagyok reájok hivatkozni, jellemem megtudása végett. Az ő kegyességük folytán Perzsia fővárosában négy hónapig valék képes időzni, a hol a perzsa nyelvnek grammatikai alakjával megismerkedtem; némi haladást tevék az angol nyelvben is, és átolvastam néhány czikket, mely czélom elérésére szolgált: megvizsgáltam több régi pénzdarabot a Parthus dynastia idejéből. Teheránban hagyám európai öltönyömet s fölvevém a perzsa viseletet; ott hagyám minden könyvemet és iratomat, többek között a göttingeni egyetemi bizonyítványt, erdélyi útlevelemet és egy szlavon bizonyítványt, mely arról tanúskodott, hogy minő előmenetelt tevék azon nyelvben. Willock urnak kezeiben hagytam egy magyar levelet, Kovács József nagy-enyedi mathematikai és természettudományi tanárhoz, azon kérelemmel, hogy levelem rendeltetése helyére eljuttattassék, ha netán bokharai utamban meghalni vagy egyébként elveszni találnék. Mr. Willoeck Johnson-féle zsebkiadású angol szótárával is kedveskedett nekem. Innen örménynek öltözködve utaztam tovább.
8. Márczius l-ső napján 182l-ben elbúcsúztam nemeslelkű jótevőimtől. s ápril 18-án megérkeztem Meshedbe, Khorassánba. A szomszéd tartományokban akkor uralkodott háborús villongások miatt csak október 20-án folytathattam utamat némi bátorsággal, s november 18-kán szerencsésen megérkezem Bokhárába. De bizonyos aggályok következtében, melyek gyakran nagyított hírekből származtak, hogy tudniillik egy erős orosz had közeledik: öt napi várakozás után elhagyám Bokhárát, a hol különben a telet valék töltendő; s egy karavánnal megérkezém Balkhon át Kulumba s onnan Bamian szoroson keresztül 1822-ki január 6-án elértem Kabul városát.
Jegyzés. Az angol utazó, Sir Alexander Burnes, 1832-ben látogatta meg Bokharát. Ez tehát körülbelül azon időszakra esik, mely Csománk zarándokolását is magában foglalja. Az Asiatic Society of Bengal II. kötetének s következő lapjain érdekes leírást ad Burnes bukharai útjáról, melyből a keresztények öltözetére vonatkozó jegyzeteket ide mellékeljük, mivel tudjuk, hogy Csoma ilyet viselt még akkor is, a midőn Moorcrofttal találkozott, Burnes így ír:
„Első gondunk volt, a mint Bokharába értünk, hogy közönséges viseletünket azon szokásokhoz alkalmaztassuk, melyek azon ország törvényei által elő vannak írva. Egy folyamodvány a miniszterhez alkalmasint fölöslegessé tette volna ezt, de föltett szándékunk volt, hogy a szabályokhoz alkalmazkodjunk s ennélfogva egy perczig sem késtünk a rendeletet végrehajtani. Turbánunkat kicseréltük egy piszkos báránybőr sapkával, gyapját befordítva, s széles övünket félretettük s derekunk körül egy darab kötelet vagy zsinórt kötöttünk. A musulmanok között használatban lévő felső ruhát is levetettük, úgy szinte harisnyánkat, mivel ilyenek az ismertető jelek, melyek :az igazhívők és a hitetlenek számára elő vannak írva a szent városban. Azt is tudtuk, hogy a városon belül lóháton csak musulman járhat. Belső érzelmünk azt sugallotta azonban, hogy örülnünk kell teljes szívünkből, ha ily csekély áldozattal tartózkodásunkat a fővárosban folytathatni megengedték.”